„- Húúzd! Húúzd!
- Jobbra! Nem arra! Neked jobbra! Érted mostmár?
- Nem éérted? Húúzzad már rendesen!

Szó szerint pezsgett a Duna vize az evezőink fordulatszámától, ahogy próbáltuk bejátszani a társ kenukkal közösen a palackot a gumi karika közepébe.

A három kenu végére kötött kötelek 1-1 fa ágain átdobva a csatorna közepén voltak összekötve egy palack nyaka körül. És csak akkor járhattunk sikerrel, ha minden hajó a megfelelő erővel evezett a megfelelő irányba!

A hajók legénysége azonban egyszerre próbált úrrá lenni a káoszon, és mi, csapatkapitányok egymást túlkiabálva igyekeztük irányítani a legénységünk tagjait. Hiába egyeztünk meg előre a szabályokban, ilyen adrenalin szint mellett egyszerűen lehetetlen volt visszafogni magunkat.

Attiláék és Gyuriék csapata is tépte a vizet az evezőikkel, igaz, mi se tétlenkedtünk. Az a palack viszont nem akarta megtalálni a helyét!

A 3.-4. nekifutás után „elszakadt a cérna” Gyuriéknál. Nem szóltak semmit, csak elkezdtek őrült módon evezni. Nem volt mit tenni, követtük Gyuriékat, mi is evezni kezdtünk, ahogy Attiláék is, mert hátha most sikerül…

A nagy erőlködésben néhány pillanat múlva Gyuri elfáradt, és fel akart állni, hogy ezzel jelezze a többieknek: fejezzék be az evezést, és pihenjenek. De azzal a mozdulattal, ahogy felemelkedett az üléséről, a hajó megbillent, és mindannyian beleborultak a hűvös vízbe.

Ezzel megszűnt az irányukból az ellenállás, és a palack – mintha csak épp erre várt volna – lazán becsúszott a vízen úszó gumiba!”

Szabolcs, egy banki osztály vezetője

Gyertek, és tegyétek próbára Ti is koordinációs képességeteket
a Szigetköz eldugott kis csatornáin!


A feladat

Indiánkenukkal fedezzük fel a Szigetköz vadregényes tájait. 550 km rejtett útvonal, sebes zúgók, egyedi madárvilág kormoránokkal és kócsagokkal. Az irodai és számítógépbetyárok számára teljes felüdülés a nyugodt, technikás és barátságos hazai „Okavango-delta".

A küldetés

Dunakilitiből indulva az evezési tudásszintnek megfelelő útvonalakat választunk. A 3-3,5 órás csapatépítés közel hozza a természetet és a legénységeket egymáshoz. A nap süti a hátunkat, a szél borzolja hajunkat, a vízipisztoly és a fröcskölő bajnokság elmaradhatatlan. A déli megálló egy hangulatos szigetközi csárdánál lesz, ahol hideg sör, frissítő és egy kiadós magyaros ebéd vár bennünket.

A délutáni evezés vízi csapatépítő játékokkal tarkítva vezet minket vissza a startpontba, egy másik folyószakaszon. A víziszonyosok drótszamáron, azaz kerékpáron barangolják be a szigetköz ökoparkját, a hallépcsőt és a holtág vízellátását segítő fenékküszöböt. Az kötél-idegzetűek kipróbálhatják koncentrálóképességüket a 6-8 méteres lombmagasságban kifeszített 12 gyakorlatos kötélpályán.

A bejegyzés trackback címe:

https://csapatepites.blog.hu/api/trackback/id/tr53067595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.